Péntek este 9 órától Nigel Stately lép a lemezjátszók mögé a WORLD IS MINE Radio Show-ban. Fogadjátok szeretettel a DJ/producerrel készült villáminterjúnkat:
-Kinek (vagy milyen esemény) a hatására kezdtél el a zenével komolyabban foglalkozni?
-A zenével tökéletesen ki tudom fejezni az érzéseimet, ez az igazi nemzetközi nyelv, azt gondolom.
-Mi volt az első lemez/letöltés, amit megvettél?
-Tátrai Band.
-Miért “szerettél” bele az elektronikus zenébe?
-A Deep House, Nu Disco stílusban találtam meg önmagam.
-Ki az, aki inspirál?
-A mindennapok és az azokban történt események, illetve csak a Puffin lekvár az, ami erőt ad és mindent lebíró akaratot.
-Melyik stílus áll hozzád legközelebb?
-Nincs ilyen. Autóban csak Tátrai Band-et és Eddát hallgatok, minden stílusból szeretem, ami igényes.
-Mire vagy a legbüszkébb a pályádon, van -e kiemelkedően emlékezetes pillanat?
-Kiemelném a WMC-t, ahol zenéltem, és Dél-Afrikát.
-Kinek vagy melyik együttes fellépésre lennél leginkább kíváncsi (akiért mindent pénzt megadnál)?
-Tátrai Band.
-Mi az amit leginkább szeretsz a szakmádban?
-Hogy az emberekkel a zenén keresztül tudsz kapcsolatot teremteni.
-Élő zene vagy DJ szett…?
-Mindkettőőőő!
Nigel Statley korábban a Forbes Magazin interjújában a kezdetekről is mesélt, elárulta, hogy 2007-ben töltötte fel az internetre élete első promo mixét, egy egyórás válogatásmixet a kedvenc zenéiből.
“Négy hónapra rá érkezett egy felkérés iWiWen egy lánytól, hogy játszak egy magánbulin egy tanyán. Ő volt az első „megrendelőm”, akinek az első bulimat köszönhetem. A mai napig tartom vele a kapcsolatot. De az első igazi mérföldkövet az jelentette, amikor 2009-ben megkerestem Rácz Attilát és Kuncz Henriket. Tulajdonképpen ők ketten voltak azok, akik megtanítottak zenélni, illetve megmutatták, hogy milyen szakmai úton érdemes haladnom. Attilától kaptam a karrierem első meghatározó lehetőségét is: elhívott egy csütörtöki napra zenélni a Hajógyári Szigetre. Mint később kiderült, ez a buli nem csak azért volt igazán jelentőségteljes, mert az első komoly, saját szettem volt, hanem azért is, mert azon az estén lépett be az ajtón – és egyben az életembe – Puchardt Anita. Sosem fogom elfelejteni, egy kantáros, egyberészes farmerruhát viselt, és olyannyira kirívó jelenség volt, hogy másnap meg is kérdeztem a szórakozóhely üzemeltetőjét, ki volt az a nő. Kiderült, hogy a Hajógyári Sziget zenei menedzsere. Azonnal elküldtem neki egy mixemet, ő meghallgatta – állítólag takarítás közben –, visszaírt, találkoztunk, és azóta együtt megyünk az úton, 10 éve ő a menedzserem.”
Nigel kiemelte: „Az az alap, hogy valaki tehetséges. Ahhoz viszont, hogy egy sztoriból valóban sikersztori legyen, egy óriási adag szerencse is kell, továbbá a lehetőségek felismerése és megragadása, valamint kitartás. Amit ezek közül nem tudunk befolyásolni, az a szerencse: hogy jókor legyünk jó helyen. Ki tudja, merre sodródtam volna, ha Anita aznap este nem lép be azon az ajtón… “
